Leslie és Alan komoly beszélgetése...

Személy szerint imádom tervezgetni a kis történeteinket, nincs ez másként most sem. A képek hetek óta várnak arra, hogy közzétegyem őket :)


 Leslie és Elora elmentek meglátogatni Alant, és a feleségét, hogy elújságolják az eljegyzés hírét. A fiúk lent beszélgettek, lássuk, miről volt szó:

Leslie: Képzeld, megkértem Elora kezét, és igent mondott!
Alan: Nahát, gratulálok! És, kitűztétek már a nagy nap dátumát?

"Még nem, egyenlőre örülök neki, hogy ezen túl vagyok. Habár van pár dologról tervem" 

"Tudod, én fekete miniruhában képzelem el Elorát az esküvőn, jó mélyen dekoltált ruhában"

Leslie álma

"Hááát, öhm... Izé... "

"Szerinted nem túlzás a fekete, mini, mélyen dekoltált egy kicsit?
Szerintem inkább hagyományosabb ruhát választana."

"Igazad lehet, akkor mondjuk mit szólsz egy félvállas fekete minihez?

a kettes verzió

"Szerintem még ez is kicsit túl sok, de ezt beszéld meg vele."

 Ezeken a képeken beleleshetünk Leslie vágyaiba, már ami a ruhát illeti

a dekoltált ruha nagyon tetszene neki :)

Fiúk jönnek!!!

Szinte mondhatom, javarészt lányok érkeznek hozzánk, és most nagy eseménynek számít, hogy két pasit költöztetek be a házba, így hamarosan akár udvarlója is lehet a mi Lauránknak. Adri hívta fel az egyikre a figyelmem, és gyorsan intézkedtem is. A vagány tetkós csak hab a tortán :) Remélem, mihamarabb hazaérnek!
Ezek a képek a tulajnál készültek:

A vörös Erik...

A pózolás miatt máris imádom.

Először Edward Cullen jutott eszembe :D

A szemei nagyon-nagyon hasonlóak, az tuti!

Ki, a szabadba!

 A barátnőm "nyaggatott", hogy ugyan fotózzam már le a nálunk lévő babakocsikat, habár épp a legfontosabb nem került elő. Hát, ekkora létszámnál már bizony illene egy saját szobát fenntartani a csapatnak, de egyenlőre még nincs erre esélyünk. Egy-két kéretlen segítség pedig mindig jön, és eltüntet dolgokat, amitől a falra tudnék mászni :(
Tehát, egy kis babakocsis találkozóra álltak össze a csajok:

valakinek nem jutott se kocsi, se kicsi

Tiffany egyből észrevette, hogy szomorkodnak a padon

És futott, hogy megvigasztalja...

"Szia! Örülök, hogy találkozunk!"

Azt hiszem, ezen a képen jól látszik, mennyire megváltozott Laura véleménye  a gyerekvállalásról, és a családról. Ideje lesz őt is férjhez adni, ami nem lesz könnyű dolog, de... Lásd a következő posztot!

Chicco Girl

Jó sok bejegyzéssel ezelőtt írtam a kis Chicco fiacskánkról, akit Robinak hívunk. Hát, az elmúlt héten megérkezett hozzánk az ikerhúga, Romina. Licites volt a szentem, és habár fix áron egy héttel előbb megkaptuk volna, nos úgy gondoltam, csak akkor teszem a kosárba, ha elkezdődik a licitháború. Végül kétezer forintért a miénk lett, nagyjából felébe került, mint Robi. Mióta ő megvolt, szerettem volna egy ilyen kislányt is, mert mégse kaphatott egy kisfiú kislány ruhákat. Rominának eggyel több ruhája van, mint Robinak, viszont ő is kis bugyi nélkül érkezett, így ez lesz az első darab, amit szerintem mindketten kapni fognak. Már alig várom, hogy varrhassak nekik!
Tehát, íme a képek:

 Édes kis alvós babák. A fotózás idejére szabályosan ki kellett őket lopni, mert  pályázik rájuk egy-két még óvatlan gyerekkéz :)

 Itt jól látszik az egyforma kis ruhájuk, és a nemük szerinti szín.

A különbségek: nem egyforma a "haj" sem, és a szemük színe. Érdekességként jegyzem meg, hogy a Baby Born fiúk és lányok épp ellenkezően vannak a szemszínben: A fiúk barna, a lányok kék szeműek.

 Az arcuk is szinte teljesen egyforma.

Romina egy kicsit közelebbről

Ezeken a képeken Robi demonstrálja, hogy lehet a kis buksiját mozgatni. Nagyon cuki  pózokat tud felvenni :)

Szépségeim

fiú és lány

Időközben  láttam, hogy a látogatók száma elérte a kilencezres számot, aminek nagyon örülünk, és hálásak vagyunk az érdeklődésért! Ennek örömére készülünk egy kis meglepetéssel! :)

Picurkák érkeztek!

Nagyon elfoglalt voltam az utóbbi időben, így nem adtam hírt a családunk legújabb bővüléséről. Tehát beköltözött hozzánk három csuda édes kislány, és egy kisfiú is. Ő Adritól érkezett, nagyon szépen köszönjük!! 
Igazából a Shelly tipusú babáktól egyalmi rettentett folyamatosan vissza: ez pedig a horror áruk volt. Igazából postával együtt is legalja 1500 forinttól (~5 Euro) indult, és ezért az összegért általában felnőtt, és kifutott szériás babákat szoktam venni. tehát maradtak a tulajdonosnál, egészen, míg a barátnőm fel nem hívta a figyelmemet egy eladóra, aki 800(!!!) (~2,5 Euro) forintért adta darabjait ezeknek a kicsi  babáknak. Több sem kellett, már kerestem is rá, és néztem is a kínálatot. Három kislány volt, aki megtetszett, íme ők: 

 És itthon, a kisfiúval:

 Hát, újabb gyerkőcökkel bővült népes babacsaládunk :)
nevekkel bajban vagyunk egyenlőre, de ami késik, nem múlik.

Az első...

 Véleményem szerint minden babagyűjtő pontosan emlékszik arra a babára, amit nem kapott meg, vagy megkapott, de ellopták (igen, ez nem csak jelen korunk betegsége), esetleg tönkrement, vagy a kisebb testvér vágta tönkre. És arra is, mikor úgy éreztük: "egyszer eljön az a nap, mikor nekem is lesz, és nem kell rajta osztozni senkivel." Akár gyermeki praclinkat a mellkasunkra szorítva, este a puha ágyban is megfogadhattuk: ha az én babám leszel, nem leszel kócos, piszkos, vigyázni fogok rád, és hogy ne tegyek benned kárt, ha álmomban lelöklek, még ágyat is adok... Ki így, ki úgy, de biztosan tudja, mikor, és melyik baba indította el az úton. Ha olvasóimat megszavaztatnám, valószínűleg nagy aránnyal győzne a felsoroltak közt a Barbie, de le kell rántsam a leplet az én gyermeki titkomról, akikről ezidáig nem készült még  hivatalos fotó. 
Úgy tudtam, őket Buci babának hívták, de mikor rákerestem, ezeket dobta ki a kereső:
http://www.youtube.com/watch?v=sqqLrAsAa5Y

Az én babám viszont nem ilyen. Tehát, nem tudom, hivatalosan hogy hívják, mert neki(k) még nincs márkajelzés sehova se bevarrva. A kiadásuk 86-körül volt, én akkor voltam ovis, és ott volt Ő a babaszoba lakója. Ennél már csak az volt fájóbb, mikor az unokanővérem kapott egyet, ráadásul babakocsival. Kegyetlen sors, így kezdődött az én történetem, amelynek végével elindult egy másik...
Tehát, íme az én "Buci babáim"

 Tehát a szépségeimről: Igazi babaméretük van, az 56-os ruhák simán jók rájuk, ami rajtuk van, mind a gyerekek után örökölték. A végtagok műanyagok, a test anyag, és szivaccsal van kitömve. Ideje lenne újra tömni őket, de egyenlőre nincs erre időm. A kockás nadrágban a kislány, a felette lévő a kisfiú. Nemi jellegük nincs kialakítva, csak nekem az arcuk más.

 Tomika, a fiú baba. Csodálatosak a szemei. :)

 Panka, a kislány. Neki sajna már beletollaztak a szájába, de idén nyáron ez is megoldásra lel. Az ő szeme más árnyalatú, és sokkal kislányosabb a pofija.

Sűrű és hosszú szempillájuk van.

És cuki ujjaik. Hát ők voltak az elsők, akik a gyűjteményemet elindították. :)